Okosabbnak és butábbnak is érzem magam...

"Mindent vizsgáljatok meg; ami jó, azt tartsátok meg!"

A "Behálózva" c. könyv első oldalain két nagy hálózati "szakértőről" olvashatunk. Az egyiküktől származik ezen bejegyzés mottója. Valószínűleg ő még nem találkozott az információ-bummal... Úgy tűnik, hogy manapság már lehetetlen megvalósítani ezt a tanácsot (vagy legalábbis az első felét). Azzal az elhatározással indultam neki a htk01 kurzusnak, hogy kb. 2-3 órát fogok a kurzusnak szentelni hetente. Ehhez képest elég sok időt eltöltöttem az osztályteremben, de még így is csak a töredékét olvastam el a rengeteg információnak. Egyre többet tudok a témáról, de egyre bővül a horizont és látom, hogy még annyit sem tudok a témáról, mint azt hittem akár egy napja is.

A témafelvezetőben fontos volt számomra, ahogy a tanár szerepét árnyalta pp. Elmondták, hogy kell lennie zászlóvívőknek, facilitátoroknak, mentoroknak. Ez azért megnyugtatott, mert azért a teljesen egyenrangú tanár-diák kapcsolatban nem hiszek. Már kezdtem azt hinni, hogy itt nincsenek is tanárok, hanem csak tanulók. Kezdtem félni, hogy valamiféle "vak vezet világtalan" dolog ez az egész konnektivizmus. Azért  kell lennie mesternek és tanítványnak.      

Miért jó nekem a konnektivizmus? Milyen hatást gyakorolhat a világképemre a konnektivista szemlélet? Sokkal egyszerűbb kereteket ad az életem értelmezéséhez. Mostanában mindenhol csak hálózatokat látok, bárhová is megyek: az iskola egy-egy osztályában, a felettem átrepülő madárrajban, a buszmegállóban várakozókban, a kétéves kislányom fejlődő tudáshalmazában, a plébániai közösségemben, a tananyagban, stb. Persze a kapcsolatok eddig is ott voltak, csak eddig nem fókuszáltam ennyire rájuk. Kezd kialakulni bennem egy reflex, hogy mindent ezen keresztül szemléljek. Eddig nem volt blogom, de annyira megtetszett a dolog, hogy a héten létrehoztam iskolánk számára is egy blogot, amiben az iskolámban levő tehetséggondozást akarom bemutatni kollégáknak/szülőknek/diákoknak/nagyvilágnak. Ezt az ötletet is ennek a szemléletnek köszönhetem.

Mi a konnektivizmus? Új definícióra ne számítsatok. Én bőven megelégszem azzal az egy-két tömör gondolattal, amit a témafelvezetőben hallottam: Konnektivizmus = hálózatelméletek alkalmazása a pedagógiában. Láttunk még egy olyan ábrát is, amelyben a konnektivizmus a következő három terület metszetében hekyezkedik el (de az első kettőben mindenképpen): hálózatelméletek - pedagógia - informatika.

Az első héten a rengeteg blogbejegyzésen kívül a következő két szakirodalmat olvastam el:
Bessenyei István: Tanulás és tanítás az információs-társadalomban
Kulcsár Zsolt: A hálózat alapú tanulás 

Az elsőben új gondolat volt számomra, ahogy az iskolák szerepéről beszél. A premodern korban nem volt szükség iskolára, mert a gyermekek a felnőttek világában közvetlenül megtanulták az együttélés során a nekik szükséges ismereteket. A modern társadalomban specializált intézmények vették át az oktatás egy részét a családtól. Az iskola szó eredeti jelentése: "az a hely, ahol a gyermek jól érzi magát". Hát ez aztán kezdett  valahogy elromlani. A hagyományos iskola ellentmondásaira választ próbáltak adni a reformpedagógiai elképzelések, amik visszahatottak a hagyományos iskolára. Mára egy új helyzet kezd kialakulni. Az internet megjelenésével a gyermekek egyre inkább ismét jelen vannak a felnőttek világában. Ugyanott tanulnak, szórakoznak, ahol a felnőttek is. A premodern társadalom ebből a szempontból kezd újraéledni. Első felszínes reakcióm az egzisztenciális félelmek voltak. Vajon lesz-e munkahelyem 10 év múlva? Vajon eltűnnek az iskolák? Vajon hogyan fogja a kislányom a tudását megszerezni? Iskolában vagy egy konnektivista hálózatban? Ahogy a reformpedagógia nem szorította ki a hagyományos iskolát, hanem jobbá tette, illetve ahogy nem szűntek meg az újságok és könyvek a rádió és a tv megjelenése után, valószínűleg nem fognak eltűnni az iskolák. De ha el is tűnnek, jó tanárokra mindig szükség lesz, esetleg facilitátoroknak vagy mentoroknak fogják nevezni őket. Egy új kutatás (McKinsey-jelentés) szerint is egy oktatási rendszer annyiró jó, amennyire jók a tanárok.

A kulcsi írásában nagyon erős és határozott állítások vannak. Rögtön az elején elszörnyülködtem, hogy ha valóban a tudáshoz a következő lépések ismétlése által juthatok el, akkor nagy bajban vagyok:

• Olvass!
• Alkoss (írj)!
• Oszd meg!

Első olvasatban úgy tűnt, hogy csak az 1. pontig jutottam el... Aztán rájöttem, hogy ezt eddig is műveltem, csak nem a blog/e-portfolio műfaját használtam. A tanítás során ugyanis óraterveket/feladatlapokat/stb. alkotok, aztán azt megosztom a tanítványaimmal. Vagy talán az is idesorolható, amikor a feleségemmel megosztjuk, hogy miket olvastunk manapság. A feleségem mostanában olvasta el Adrian Mole naplóit. Érdekelt a történet, de már nem annyira, hogy el is olvassam a könyveket. Így viszont ismerem a történetet nagy vonalakban. Az utolsó kötetben van egy olyan megjegyzés, hogy csak boldogtalan emberek írnak naplót...:) A blogról nincs szó...

Egyre nagyobb kedvem van ezt a műfajt is művelni.

És most jöhet a htk01 2.hete!