Lassan már vége az első hétnek, de én még csak most tudom elkezdeni az első blogbejegyzésem írását. Csak kapkodom a fejemet, és próbálok lépést tartani a csapattal. Alapvetően az az egyik problémám, hogy sok minden érdekel, sok dologba belefogok, ezért szinte állandó időzavarban szenvedek. Ezért az egyik legfontosabb mézesmadzag, ami erre a kurzusra (www.osztalyterem.hu) vonzott, az az első két tanulmányi cél volt: "1. Nagyságrendekkel hatékonyabban szervezem a tudásanyagomat. 2. Hatékony olvasási, kutatási és publikálási stratégiát tudhatok magamnak."
Lássuk az előéletemet a konnektivizmus terén:
Kb. másfél évvel ezelőtt hallgattam Csermely Péter professzor egyik előadását a hálózatokról. Többek között a következőket mondta: Ahhoz, hogy valaki kikerüljön a társadalom alsó 20%-ból, valamilyen képzettséget kell elsajátítania, valamihez komolyabban értenie kell. Ahhoz pedig, hogy valaki bekerüljön a felső 20%-ába, kapcsolatokkal kell rendelkeznie. Azóta sokkal tudatosabban keresem a kapcsolatokat az emberekkel (pedig alapvetően introvertált embernek tartom magam). Pl. két hete voltam egy konferencián, amire már nem azzal az elsődleges céllal mentem, hogy minden előadást végighallgatok és szorgalmasan jegyzetelek, hanem a szünetekben megpróbáltam ismerkedni és beszélgetni az emberekkel.
2009 őszén egy tanulásmódszertan kurzuson vettem részt, ahol az előadó beszélt a teljes asszociációs elméletről, miszerint egyes kutatók szerint az igazán zseniális koponyák egymástól nagyon távoli területek között tudnak kapcsolatot teremteni. Pl. egy mérnök sétált a kertjében és két faág között himbálózó ökörnyálat látott. Ekkor merült fel benne az az ötlet, hogy így hosszú függőhidakat is lehetne építeni. Ezután pedig megtervezte a világ első függőhídját.
Korábban csak ösztönösen, de azóta egyre tudatosabban figyelek a pedagógiai munkám során azokra a lehetőségekre, amikor az egyes leckék közötti vagy a tantárgyak közötti kapcsolatokra hívhatom fel a diákjaim figyelmét.
A javasolt irodalomból még csak egyet olvastam el teljesen ("A megújult elme"), de még azóta is a hatása alatt vagyok. A "Behálózva" c. könyvben még csak az elején tartok és a polcomon ott vannak a többiek is arra várva, hogy elolvassam őket. Párhuzamosan a "A rejtett hálózatok ereje" c. könyvet is elkezdtem, aminek az eleje egy régi problémámra adott választ. Régebben sokat tépelődtem azon, hogy a körülöttem levőkre (család, barátok, tanítványok, stb.) nem tudok annyi figyelmet fordítani, amennyit megérdemelnének. Pl. tanítok kb. 100 diákot és olyan kevés időt tudok külön-külön nekik szentelni. A könyv megnyugtatott abban, hogy ez nem is sikerülhet. Fogadjuk el, hogy korlátaink vannak, kb. 5 emberrel vagyunk képesek a legszorosabb kapcsolatra, aztán egyre bővülő körökben egyre gyengébb kapcsolatban lehetünk kb. 150 emberrel. Ezen túl már nem igazán vagyunk képesek kapcsolatokat működtetni. Szóval nem az a feladatom, hogy minél több emberrel építsek ki nagyon szoros kapcsolatot (pl. minden diákra tudjak szánni hetente x percet), hanem hogy a meglévő kapcsolataimat (gyengéket-erőseket) valahogy ügyesen működtessem és észrevegyem azt a diákot, akinek néha elegendő csak egy-egy megfelelő mondat ahhoz, hogy tovább lendüljön az életben.
A héten már végeztem is egy "empirikus kutatást" arról, hogy tényleg működik-e a hálózatelmélet a hétköznapi életben. A feleségemmel szeretnénk venni egy szobabiciklit, de egy újra nem akarunk kiadni 30-40 ezer forintot. Ezért tegnap reggel elhatároztam, hogy körbekérdezek néhány embert, hogy nem ismernek-e valakit, aki megszabadulna a használt és jó állapotban levő szobabiciklijétől. Az első kolléganő, akit megkérdeztem, már mondta is, hogy a rokona szívesen megszabadulna az övétől! Szóval a hétvégén már lesz egy olcsó és jó szobabiciklim...!
Mi tehát a konnektivizmus? Illetve minek tűnik számomra itt a hét elején?
Egy olyan szemlélet, ami segít értelmezni a körülöttem és bennem levő világot. Arra késztet, hogy keressem és tudatosabban éljem meg a kapcsolatokat az emberekkel, ill. a tudáshalmazomon belül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése