2010. február 22., hétfő

Kis lépés az emberiségnek, de nagy lépés nekem

A Holdra szálláskor elhangzott mondat átalakított változatát akkor használjuk a feleségemmel, amikor sokat dolgozunk kevés eredménnyel. Van egy másik olvasata is ennek a mondatnak: kis lépésekkel nagy eredményt tudunk elérni, ha ismerjük a hálózatok tulajdonságait, gyenge kapcsolatok erejét, stb. Ebben a blogbejegyzésben a htk01 kurzus 3. hétnek a tematikáját járom körbe  a saját tapasztalataim szemszögéből.

Sok időmet elveszi az internet. Lenyűgöző, hogy mennyivel rövidebb idő alatt vagyok képes értékes információkhoz jutni, de az embernek sohasem elég az információból. Néhány éve olvastam egy e-learning-ről szóló könyvben, hogy a XXI. sz. emberének az egyik legszükségesebb képessége a szelektálás. Az ókori görögöknél (később ezt a teológia is átvette) az egyik sarkalatos erény a mértékletesség volt. A múlt hét után próbálok szelektálni, fontossági sorrendet felállítani. Régebben valaki tanácsolta, hogy lehetőleg naponta csak egyszer nézzük meg az e-mail-ünket. A Google Reader-re ezt igyekszem majd alkalmazni. A Twitter még mindig nincs közel hozzám, de az elmúlt héten sikerült megszeretnem a Google Reader-t, valóban időt lehet vele megtakarítani. Jól lehet látni, hogy mennyire vagyok lemaradva az általam figyelt blogok, hírcsatornák olvasásában. 

A Twitter... Kb. egy éve regisztráltam rá, de azóta nem foglalkoztam vele. Ezen a héten leporoltam az accountomat és próbáltam keresni olyan embereket, hírcsatornákat, akiket érdemes követni. Sajnos keveset találtam. A matematika és a tanár szavakra semmi érdemlegeset nem adott ki a twitter keresője. Próbálkoztam a mathematics és a teacher szavakkal. Ezekre már nagyobb választék volt, de egyelőre nem találtam itt sem hasznosat. Még dolgoznom kell, hogy felfedezzem a Twitter előnyeit. Megpróbáltam pl. követni a Kossuth Rádió híreit a twitteren, de a rengeteg információt nem bírtam feldolgozni. Aztán betettem a híreket a Reader-be, de még ott is nagyon sok volt az információ, így onnan is letöröltem. Azt hiszem, hogy az lesz a legjobb, ha olyan távoli ismerőseimet, akikkel nem tudom szorosan tartani a kapcsolatot, ráveszem, hogy twitteljünk.

Többen visszatekintettek a htk01 eddig megtett útjára. Én is azok közé tartozom, akik azt mondják, hogy ha csak eddig tartott volna a kurzus, akkor már megérte. A témafelvezetők, a szerdai beszélgetések, a többiek blogjai, az értékes emberek, az ajánlott olvasmányok, a delicious, google reader, cmap, prezi... mind-mind olyan ajándék, amiért már érdemes volt belevágni (talán egy-két hét múlva a twitter is ezek között lesz). Kedves kulcsi és pp! Nagyon köszönjük ezt a szellemi kalandot nektek!

2010. február 15., hétfő

Fogalomtérképek újra...

Az elmúlt héten a fogalomtérképek témakörében igyekeztem elmélyülni. Ehhez kapcsolódóan most szakmai vizekre eveznek. Először összefoglalom a fogalomtérkép-készítés alapelemeit, aztán két élményt/alkalmazást szeretnék megosztani. Az elsőben egy gimnáziumi órai alkalmazásomat mutatom be, a második részben pedig az emelt szintű érettségi feleletre való felkészülés egyik lehetséges módjaként mutatom be a fogalomtérképeket.


A htk01 kurzus 2. heti szakirodalma egy kissé megfeküdte a gyomromat. A nem túl jó angol tudásom és a 36 oldalas terjedelem megakadályozott abban, hogy az ábrákban való gyönyörködésnél többre jussak. A lényeget Prágai Tamás blogjából ismertem meg, aki remekül összefoglalta a cikk mondanivalóját. Ez alapján megtudtam, hogy a jó fogalomtérkép készítésének 5 lépése a következő:
1. Jó kérdés (ún. fókusz-kérdés) feltétele.
2. Hozzuk létre a kulcsfogalmak rangsor és szelekció nélküli listáját (15-25db főnév  már bőven elég lehet).
3. Első vázlat, a "csontváz" megalkotása.
4. Kereszthivatkozásokat hozzunk létre.
5. A kereszthivatkozásokat minősítsük (pl. írjunk igéket a hivatkozásokra).

Az elmélet után jöjjön a gyakorlat!

Azt hiszem, hogy a fogalomtérképeket remekül fel lehet használni a későbbiekben diagnosztikus felmérésre és a témazárók előtt egyfajta tudáspróbaként. A diákok tudásának mélységéről és az esetleges hiányosságokról jó képet adhat egy házi feladatként elkészített fogalomtérkép. A későbbiekben tervezem ennek a kipróbálását egy-két osztályomban. Ezen a héten a 9. osztályomban a háromszögekről tanultakat ismételtük át. A csütörtöki órámon megpróbáltam a diákok közreműködésével egy fogalomtérképet felrajzolni a témáról. Magam is meglepődtem, hogy milyen átlátható rendszerré gyúrtuk át a tananyagot ( bár nem biztos, hogy mindenkinek ez a véleménye az alábbi kép alapján). Mielőtt még letöröltük volna a táblát, egy-két tanítványom megörökítette a művet és elküldte e-mail-ben. Íme a MŰ:

 
Kicsit csúnyácska, de a miénk...

Az utolsó részben teljesen szakmai síkre terelem a szót. A 2010. évi emelt szintű szóbeli 1. matematika tételt megpróbáltam feldolgozni fogalomtérkép segítségével (a bejegyzés elején lévő 5 pontot alkalmazva). Őszintén szólva egyelőre nem tűnik egyszerűbbnek ez a felépítés, mint a pontokba szedett iromány, de még nem adtam fel, valószínűleg találok majd olyan részeket a matematikában, amelyeket egyszerűbb lesz így ábrázolni.

 


2010. február 10., szerda

Fogalomtérképészet

A htk01 kurzus második hetében a tudásunk belső hálózatával foglalkozunk és a tudásunk bemutatásának lehetőségeivel. Eddig egy érdekes módszerként tekintettem az elmetérképekre. Egy-két alkalommal ki is próbáltam a tanítás során. Most megpróbálom leporolni ismereteimet és igyekszem jobban fókuszálni a témára.
Az előző fogalomtérképet kb. két éve készítette egy akkor 5. osztályos tanítványom. Sajnos a fénykép minősége nem lett nagyon jó... Az akkori tapasztalatom az volt, hogy a fogalomtérképről egy tanár sokszor azonnal meglátja, hogy a tanuló tudása milyen mély és az esetleges hiányosságokat is azonnal észreveszi. Pl. láttam, hogy a természetes számok számára a pozitív egészeket jelentik (és milyen igaza van), pedig érettségiig a nullát is természetes számnak tekintjük.

A mai felfedezésem (asszociációm) még az előző bejegyzésben már említett tudásépítő hármassal (1. Olvass! 2. Alkoss (írj)! 3. Oszd meg!) kapcsolatos. Mező Ferenc könyveiből ismert IPOO-modell nagyon illeszkedik erre a három fogalomra és még ki is egészíti azt egy 4. ponttal, a tanulásszervezéssel. Az IPOO-modell a tanulást a következő négy pontban és formulában foglalja össze:
  1. Input – információgyűjtés;
  2. Process – az információ feldolgozása;
  3. Output – az információ átadása, felhasználása, alkalmazása;
  4. Organizáció – az előzőek hatásfokát meghatározza a tanulásszervezés. 
A modell alapján a tanulás a következőképpen írható le:


Tanulás = (Input + Process + Output) x Organization

Gyakorlásképpen ezt ábrázoltam kétféleképpen is az ingyenes Cmap-pal. Az első ábrában látható a kapcsolódás a másik hármassal:

 


 

Sok web 2.0-ás eszköz egyik nagy hiányossága, hogy nem gondolnak a magamfajta őrültekre, akik matematikai képleteket is szeretnének időnként leírni, nem csak hosszú szöveges eszmefuttatásokat. Ezért a Cmap egyből elnyerte a tetszésemet, mivel támogatja a képletek használatát. Íme:

2010. február 8., hétfő

Okosabbnak és butábbnak is érzem magam...

"Mindent vizsgáljatok meg; ami jó, azt tartsátok meg!"












A "Behálózva" c. könyv első oldalain két nagy hálózati "szakértőről" olvashatunk. Az egyiküktől származik ezen bejegyzés mottója. Valószínűleg ő még nem találkozott az információ-bummal... Úgy tűnik, hogy manapság már lehetetlen megvalósítani ezt a tanácsot (vagy legalábbis az első felét). Azzal az elhatározással indultam neki a htk01 kurzusnak, hogy kb. 2-3 órát fogok a kurzusnak szentelni hetente. Ehhez képest elég sok időt eltöltöttem az osztályteremben, de még így is csak a töredékét olvastam el a rengeteg információnak. Egyre többet tudok a témáról, de egyre bővül a horizont és látom, hogy még annyit sem tudok a témáról, mint azt hittem akár egy napja is.

A témafelvezetőben fontos volt számomra, ahogy a tanár szerepét árnyalta pp. Elmondták, hogy kell lennie zászlóvívőknek, facilitátoroknak, mentoroknak. Ez azért megnyugtatott, mert azért a teljesen egyenrangú tanár-diák kapcsolatban nem hiszek. Már kezdtem azt hinni, hogy itt nincsenek is tanárok, hanem csak tanulók. Kezdtem félni, hogy valamiféle "vak vezet világtalan" dolog ez az egész konnektivizmus. Azért  kell lennie mesternek és tanítványnak.      

Miért jó nekem a konnektivizmus? Milyen hatást gyakorolhat a világképemre a konnektivista szemlélet? Sokkal egyszerűbb kereteket ad az életem értelmezéséhez. Mostanában mindenhol csak hálózatokat látok, bárhová is megyek: az iskola egy-egy osztályában, a felettem átrepülő madárrajban, a buszmegállóban várakozókban, a kétéves kislányom fejlődő tudáshalmazában, a plébániai közösségemben, a tananyagban, stb. Persze a kapcsolatok eddig is ott voltak, csak eddig nem fókuszáltam ennyire rájuk. Kezd kialakulni bennem egy reflex, hogy mindent ezen keresztül szemléljek. Eddig nem volt blogom, de annyira megtetszett a dolog, hogy a héten létrehoztam iskolánk számára is egy blogot, amiben az iskolámban levő tehetséggondozást akarom bemutatni kollégáknak/szülőknek/diákoknak/nagyvilágnak. Ezt az ötletet is ennek a szemléletnek köszönhetem.

Mi a konnektivizmus? Új definícióra ne számítsatok. Én bőven megelégszem azzal az egy-két tömör gondolattal, amit a témafelvezetőben hallottam: Konnektivizmus = hálózatelméletek alkalmazása a pedagógiában. Láttunk még egy olyan ábrát is, amelyben a konnektivizmus a következő három terület metszetében hekyezkedik el (de az első kettőben mindenképpen): hálózatelméletek - pedagógia - informatika.















Az első héten a rengeteg blogbejegyzésen kívül a következő két szakirodalmat olvastam el:
Bessenyei István: Tanulás és tanítás az információs-társadalomban
Kulcsár Zsolt: A hálózat alapú tanulás 
Az elsőben új gondolat volt számomra, ahogy az iskolák szerepéről beszél. A premodern korban nem volt szükség iskolára, mert a gyermekek a felnőttek világában közvetlenül megtanulták az együttélés során a nekik szükséges ismereteket. A modern társadalomban specializált intézmények vették át az oktatás egy részét a családtól. Az iskola szó eredeti jelentése: "az a hely, ahol a gyermek jól érzi magát". Hát ez aztán kezdett  valahogy elromlani. A hagyományos iskola ellentmondásaira választ próbáltak adni a reformpedagógiai elképzelések, amik visszahatottak a hagyományos iskolára. Mára egy új helyzet kezd kialakulni. Az internet megjelenésével a gyermekek egyre inkább ismét jelen vannak a felnőttek világában. Ugyanott tanulnak, szórakoznak, ahol a felnőttek is. A premodern társadalom ebből a szempontból kezd újraéledni. Első felszínes reakcióm az egzisztenciális félelmek voltak. Vajon lesz-e munkahelyem 10 év múlva? Vajon eltűnnek az iskolák? Vajon hogyan fogja a kislányom a tudását megszerezni? Iskolában vagy egy konnektivista hálózatban? Ahogy a reformpedagógia nem szorította ki a hagyományos iskolát, hanem jobbá tette, illetve ahogy nem szűntek meg az újságok és könyvek a rádió és a tv megjelenése után, valószínűleg nem fognak eltűnni az iskolák. De ha el is tűnnek, jó tanárokra mindig szükség lesz, esetleg facilitátoroknak vagy mentoroknak fogják nevezni őket. Egy új kutatás (McKinsey-jelentés) szerint is egy oktatási rendszer annyiró jó, amennyire jók a tanárok.
A kulcsi írásában nagyon erős és határozott állítások vannak. Rögtön az elején elszörnyülködtem, hogy ha valóban a tudáshoz a következő lépések ismétlése által juthatok el, akkor nagy bajban vagyok:
  • Olvass!
  • Alkoss (írj)!
  • Oszd meg!
Első olvasatban úgy tűnt, hogy csak az 1. pontig jutottam el... Aztán rájöttem, hogy ezt eddig is műveltem, csak nem a blog/e-portfolio műfaját használtam. A tanítás során ugyanis óraterveket/feladatlapokat/stb. alkotok, aztán azt megosztom a tanítványaimmal. Vagy talán az is idesorolható, amikor a feleségemmel megosztjuk, hogy miket olvastunk manapság. A feleségem mostanában olvasta el Adrian Mole naplóit. Érdekelt a történet, de már nem annyira, hogy el is olvassam a könyveket. Így viszont ismerem a történetet nagy vonalakban. Az utolsó kötetben van egy olyan megjegyzés, hogy csak boldogtalan emberek írnak naplót...:) A blogról nincs szó...

Egyre nagyobb kedvem van ezt a műfajt is művelni.

És most jöhet a htk01 2.hete!

 

2010. február 4., csütörtök

A kezdet...

"A tízezer mérföldes utazás is egyetlen lépéssel kezdődik."








Lassan már vége az első hétnek, de én még csak most tudom elkezdeni az első blogbejegyzésem írását. Csak kapkodom a fejemet, és próbálok lépést tartani a csapattal. Alapvetően az az egyik problémám, hogy sok minden érdekel, sok dologba belefogok, ezért szinte állandó időzavarban szenvedek. Ezért az egyik legfontosabb mézesmadzag, ami erre a kurzusra (www.osztalyterem.hu) vonzott, az az első két tanulmányi cél volt: "1. Nagyságrendekkel hatékonyabban szervezem a tudásanyagomat. 2. Hatékony olvasási, kutatási és publikálási stratégiát tudhatok magamnak."

Lássuk az előéletemet a konnektivizmus terén:

Kb. másfél évvel ezelőtt hallgattam Csermely Péter professzor egyik előadását a hálózatokról. Többek között a következőket mondta: Ahhoz, hogy valaki kikerüljön a társadalom alsó 20%-ból, valamilyen képzettséget kell elsajátítania, valamihez komolyabban értenie kell. Ahhoz pedig, hogy valaki bekerüljön a felső 20%-ába, kapcsolatokkal kell rendelkeznie. Azóta sokkal tudatosabban keresem a kapcsolatokat az emberekkel (pedig alapvetően introvertált embernek tartom magam). Pl. két hete voltam egy konferencián, amire már nem azzal az elsődleges céllal mentem, hogy minden előadást végighallgatok és szorgalmasan jegyzetelek, hanem a szünetekben megpróbáltam ismerkedni és beszélgetni az emberekkel.

2009 őszén egy tanulásmódszertan kurzuson vettem részt, ahol az előadó beszélt a teljes asszociációs elméletről, miszerint egyes kutatók szerint az igazán zseniális koponyák egymástól nagyon távoli területek között tudnak kapcsolatot teremteni. Pl. egy mérnök sétált a kertjében és két faág között himbálózó ökörnyálat látott. Ekkor merült fel benne az az ötlet, hogy így hosszú függőhidakat is lehetne építeni. Ezután pedig megtervezte a világ első függőhídját.









Korábban csak ösztönösen, de azóta egyre tudatosabban figyelek a pedagógiai munkám során azokra a lehetőségekre, amikor az egyes leckék közötti vagy a tantárgyak közötti kapcsolatokra hívhatom fel a diákjaim figyelmét.

A javasolt irodalomból még csak egyet olvastam el teljesen ("A megújult elme"), de még azóta is a hatása alatt vagyok. A "Behálózva" c. könyvben még csak az elején tartok és a polcomon ott vannak a többiek is arra várva, hogy elolvassam őket. Párhuzamosan a "A rejtett hálózatok ereje" c. könyvet is elkezdtem, aminek az eleje egy régi problémámra adott választ. Régebben sokat tépelődtem azon, hogy a körülöttem levőkre (család, barátok, tanítványok, stb.) nem tudok annyi figyelmet fordítani, amennyit megérdemelnének. Pl. tanítok kb. 100 diákot és olyan kevés időt tudok külön-külön nekik szentelni. A könyv megnyugtatott abban, hogy ez nem is sikerülhet. Fogadjuk el, hogy korlátaink vannak, kb. 5 emberrel vagyunk képesek a legszorosabb kapcsolatra, aztán egyre bővülő körökben egyre gyengébb kapcsolatban lehetünk kb. 150 emberrel. Ezen túl már nem igazán vagyunk képesek kapcsolatokat működtetni. Szóval nem az a feladatom, hogy minél több emberrel építsek ki nagyon szoros kapcsolatot (pl. minden diákra tudjak szánni hetente x percet), hanem hogy a meglévő kapcsolataimat (gyengéket-erőseket) valahogy ügyesen működtessem és észrevegyem azt a diákot, akinek néha elegendő csak egy-egy megfelelő mondat ahhoz, hogy tovább lendüljön az életben.  

A héten már végeztem is egy "empirikus kutatást" arról, hogy tényleg működik-e a hálózatelmélet a hétköznapi életben. A feleségemmel szeretnénk venni egy szobabiciklit, de egy újra nem akarunk kiadni 30-40 ezer forintot. Ezért tegnap reggel elhatároztam, hogy körbekérdezek néhány embert, hogy nem ismernek-e valakit, aki megszabadulna a használt és jó állapotban levő szobabiciklijétől. Az első kolléganő, akit megkérdeztem, már mondta is, hogy a rokona szívesen megszabadulna az övétől! Szóval a hétvégén már lesz egy olcsó és jó szobabiciklim...!

Mi tehát a konnektivizmus? Illetve minek tűnik számomra itt a hét elején?
Egy olyan szemlélet, ami segít értelmezni a körülöttem és bennem levő világot. Arra késztet, hogy keressem és tudatosabban éljem meg a kapcsolatokat az emberekkel, ill. a tudáshalmazomon belül.