2010. március 14., vasárnap

Visszatekintés

A htk01 kurzus a végéhez közeledik (vagy már vége is van?). A kurzus második felében sajnos nem voltam annyira aktív, hanem csak habzsoltam az információkat. Sok dolog elindult bennem. Így a végén szeretném összefoglalni, hogy mit tanultam, milyen hatások értek, és milyen terveim vannak a jövő(m)re nézve.

Lássuk először, hogy a kurzus céljait sikerült-e megvalósítanom:

1. Nagyságrendekkel hatékonyabban szervezem a tudásanyagomat. Azt hiszem, hogy ez alatt a 6 hét alatt több tudásra tettem szert, mint korábban 1-2 év alatt. A feleségem is megerősítette, hogy csak rajtam keresztül megszűrve mennyi új dolgot kapott áttételesen.

2. Hatékony olvasási, kutatási és publikálási stratégiát tudhatok magamnak. Bár a Google reader-t már ismertem korábbról, az erejét csak most tapasztaltam meg. Hihetetlen, hogy egyszerre 31 hírcsatornát (és ez a szám hétről-hétre nő) ilyen egyszerű folyamatosan nyomon követni. Úgy tűnik, hogy nem kerülne kétszer annyi energiába kétszer annyi hírcsatornát figyelni. Megtanultam, hogy a hihetetlen mennyiségű információ feldolgozásában sokat segíthet, ha találunk olyan "tudáscsomópontokat", akik kiszűrik számomra az értékes információt. Eddig gyakorlatilag csak két blogra figyeltem oda komolyabban (Csermely Péter és kulcsi). Ezekben a hetekben folyamatosan kerestem a további csomópontokat, amikkel bővíthetem a "tudásszűrők" körét (lassan már ez is egy skálafüggetlen hálózat lesz). A korábbi hetekben sok szó esett a tanár szerepéről és fogalmáról. A korábbi és az új "tudásszűrőim" (elsősorban a htk01 résztvevői) jelenleg azok, akiket a tanáraimnak tartok.
A publikálásban is előreléptem (íme itt ez a blog és már több mint egy hete írok bele), de ebben még látok kitörési lehetőségeket. Továbbra is az a gondom, hogy egy-egy bejegyzés megírása, a képek kiválogatása időnként több órát is igénybe vesz, és néha úgy érzem, hogy ezt igen nehéz beillesztenem a napjaimba. Még akkor is, ha gyakorlatilag semmi TV-t nem nézek, hogy ezzel is a tudásom gyarapítására szánt időmet meg tudjam növelni.

3. Értem és alkalmazom a hálózatok tulajdonságait a tudásanyagom szervezésében. 4. Tudom a hálózatok tulajdonságait: gyenge vs. erős kapcsolatok szerepe, skálafüggetlenség, kisvilágiság. Sok dolgot megtanultam, a Barabási Albert-László által írt alapműből (Behálózva) már csak 13 olvasatlan oldal maradt (valószínűleg este befejezem). Az élet majd eldönti, hogy mennyit sikerül átvinnem a gyakorlatba az elméletből...

5. Látom a hálózatelméletek társadalmi jelentőségét. 6. Világképem új minőséggel gazdagodott. Talán jelzi a gondolkodásmódom átalakulását, hogy a március 15-ére emlékező iskolai ünnepi műsor alatt a legtöbbet azon gondolkodtam, hogy Kossuth, Petőfi és a többiek vajon hogyan tudtak több százezer embert mozgósítani egy ügy érdekében, hogyan lehettek olyan sikeresek egy eszme továbbadásában. Azt hittem, hogy legkevésbé a 6. pontban lesz változás az életemben. Ennek épp az ellenkezője történt. Úgy érzem, hogy a hálózatelméletek olyan nagyságú változást vittek végbe a világnézetemben, amihez hasonlót nem tapasztaltam meg azóta, hogy ateistából kereszténnyé lettem.

Korábban hallottam valahol, hogy a nagy globalizált világ egy pókháló, ami be akar kebelezni és ezt csak két módon kerülhetjük el. Az egyik: túl nagyok vagyunk (pl. Google, Microsoft) és egyszerűen nekimegyünk és szétszakítjuk ezt a pókhálót. A másik: túl kicsik vagyunk és át tudunk bújni az egyes pókhálórészek között. Az első nem járható út számomra. A másodikat követtem évekig (pl. igyekeztem nem sok digitális lábnyomot hagyni az interneten magamról). Most azonban úgy érzem, hogy felelős vagyok azért, hogy milyen a világ körülöttem és ezért nem rejtőzhetek el. Már kedvet kaptam arra, hogy "véleményformáló" legyek. Ha csak egy kis részt jobbá tudok tenni a világból, akkor már megérte. Lehet, hogy csak kevesek fogják olvasni ezeket a sorokat, de ha már csak a feleségem megdicsér, akkor már megérte. Az egyik legnagyobb élményem a blogírással kapcsolatban az volt, amikor az egyik tanítványom odajött hozzám, és elmondta, hogy "Tetszik a blogja, tanár úr!" 

Mindenkinek tudom ajánlani a http://osztalyterem.hu oldalt, ha az előző célokat ő is meg akarja valósítani az életében. Sok kiaknázatlan terület, végig nem járt ösvény maradt még számomra az oldalon. Az anyagok elérhetőek lesznek továbbra is, tehát senkinek nem kell azt éreznie, hogy mindenből kimaradt. Én sem búcsúzom a honlaptól, hanem folytatom a kutatást és a blogolást. Azért élmény volt élesben végigélni a kurzust és majd szeretném ha lenne folytatás is.

Mik a rövid és hosszú távú céljaim? A következő: az olvass-alkoss-oszd meg hármas szabályt kiegészítve egy kis hatékony tanulásszervezéssel az engem érdeklő témákban elmélyedni, és arról itt hírt adni. Az első téma a gyereknevelés lesz, hiszen a saját 2 és fél éves kislányom a legfontosabb (és legkedvesebb) tanítványom. Ezen kívül végre szeretném megtanulni rendesen az angol nyelvet. 

Végül megpróbálok néhány személyt kiemelni a résztvevők közül, akiknek a blogbejegyzései / megjegyzései  / iránymutatásai sokat adtak nekem: 
Kvaszingerné Prantner Csilla bejegyzése azért tetszett, mert megmutatta, hogy akármennyire is jó és fontos a kurzus, a személyi kapcsolatok fontosabbak. A család fontosabb.

zubi (a gyakorló maximalista) bejegyzései főleg a humoruk miatt tetszett (pl. "Van véleményem, de nem értek vele egyet." gondolat szenzációs!). Figyelni foglak! Abba ne hagyd a blogolást!

Ollé Jánosnak főleg a twittereit köszönöm. Sok érdekes hírhez jutottam általa. Érdekes volt a doktori védésének második évfordulóján írt bejegyzése is. A honlapja értékes példa volt számomra a portfolió fogalmának tisztázásában.

Frobben-nek kevés bejegyzése volt, de azok nagyon értékesek számomra. Főleg azt köszönöm, hogy felhívta a figyelmem egy Mérő László cikkre.  

Köszönöm a pozitív reflexiót Koncsag-Szász Elődnek. Valóban, mostanában inkább csak az olvasásban merültem el. Azért te ne kövesd a példámat! Én is igyekszem megjavulni.

Most pedig csak a kurzustól búcsúzom, a résztvevőktől nem.




1 megjegyzés:

  1. Vártam már, hogy jelezz. Olvasni foglak ezután is, örülök a bejegyzéseidnek, remélem személyesen is lesz alkalmunk találkozni! Köszönöm.

    VálaszTörlés